Versényi Tibor
vitéz, hadnagy
(1910 – 1956)

Versényi Tibort a Ludovika Akadémia elvégzése után 1933-ban avatták hadnaggyá. A Don-kanyarban harcoló magyar 2. hadsereg hadosztályai mellett önálló huszárszázadok is részt vettek az 1942–1943. évi harcokban. A Versényi százados vezette 7. önálló huszárszázadot a 7. könnyű hadosztály mozgó tartalékaként alkalmazták. 1942. július 4-én a Sztarij Oszkol felé történő előnyomulás során komoly harcokat vívott a hátramaradt szovjet erőkkel, július 20-án Uriv és Sztorezsevoje között heves közelharcban 40 foglyot ejtett. 1943. január 12-én megindult a szovjet támadás, ekkor a századot kivonták állásából, s Boldirevkára vezényelték. A másnapi sikertelen ellentámadási kísérlet után 33-37 fokos hidegben ez a huszárszázad védte a községet mindaddig, amíg a magyar és német csapatok teljesen el nem vonultak. Január 14-én a Plotavát már részben megszállt szovjet csapatokon vágták át magukat. Január 18–27. között Sztarij Oszkol térségében több alkalommal is felderítéssel bízták meg a századot. Különösen súlyos harcokat vívott január 25–26-án Sztarij Oszkoltól északra és északeletre, amikor a huszárok kétszer is támadást intéztek szovjet csapatok által védett falvak ellen, s csak akkor vonultak vissza, amikor az ellenség már majdnem bekerítette őket. Az alakulat teljes egyéni fegyverzetét magával hozta a Don-kanyarban vívott harcokból. Versényi 1943-tól Bakay Szilárd altábornagy parancsőrtisztje volt. A kiugrási kísérletben való részvétele miatt a németek elfogták és Mauthausenbe deportálták. Az új magyar haderőben őrnaggyá léptették elő, de 1947-ben sebesülései miatt leszerelt.