Dr. Merész László
zászlós
(Kaposvár, 1915. január 17. – Ausztrália, 1997)

 

1941. augusztus elején a német és magyar egységek Umany környékén nagy szovjet erőket zártak körül. Augusztus 6-án e körülzárt erők kitörést kíséreltek meg. A kitörést végrehajtó erők felderítésére az 1. lovasdandár Merész László páncélgépkocsi szakaszát küldte ki. Merész egyik páncélgépkocsiját hátrahagyva, kettővel indult el. A golovanyevszki erdőhöz érve két század kozák lovasságba ütközött, akiket szétvert, majd a foglyok hátraszállítása után folytatta útját. Az erdőhöz érve az előző összecsapás helyszínén egy kb. 20 tehergépkocsiból álló, gyalogságot szállító oszlopot vett észre. 30-40 méterről tüzet nyitott rájuk, az első tehergépkocsit páncélkocsijával az ­árokba taszította. Ebbe beleszaladt a következő is, a hátrébb lévők többsége pedig szintén az árokba hajtott, vagy megpróbált visszafordulni. Közben Merész folyamatosan ­lőtte őket, s kocsijával állandóan előre hátra mozgott, nehogy az orosz gyalogság szétlője gumikerekeit. Egy óra leforgása alatt tökéletesen szétverte az oszlopot, amikor két orosz harckocsi támadta meg. Egyiküket több találattal sikerült visszafordulásra kényszeríteni, a másik azonban eltalálta Merész kocsiját, majd mindkét küzdő fél visszafordult. Merész László nevéhez illő fellépése következtében a körülzárt szovjet erő nagyobb ellenséges csapatok közeledését feltételezve, feladta kitörési szándékát, s megadta magát. Merész hőstettéért elnyerte a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét a hadiszalagon kardokkal, s Horthy Miklós kormányzótól megkapta a magyar tiszti arany vitézségi érmet. Emellett a Vitézi Rend is felvette tagjai sorába. Merész végigharcolta a háborút, majd 1947-ben Ausztráliába emigrált.