Hollósy-Kuthy László
vezérőrnagy
(Buziás, 1896. augusztus 8. – Székesfehérvár, 1979. június 25.)

A második világháború harcaiban kevés magyar katona mondhatta magáról, hogy egyetlen alkalommal sem verték meg. Az örmény-magyar családból származó Hollósy-Kuthy László közéjük tartozik. A mödlingi cs. és kir. műszaki katonai akadémián végzett, majd 1915-ben hadnagyi rangban került a 7. árkászzászlóaljhoz. Összesen 30 hónapot szolgált a fronton, s egyszer sebesült meg. 1918-ban fogságba esett, s csak egy év múlva került haza. A vezérkari iskola elvégzése után vezérkari és műszaki beosztásokban tevékenykedett. 1942-ben mint vezérőrnagy, a 13. (kecskeméti) könnyű hadosztály parancsnokaként került a Don-kanyarban ­állomásozó 2. magyar hadsereghez. A szovjet csapatok 1943. januári támadása után, amikor azok a jobb- és balszárnyán állomásozó hadosztályokat már áttörték, három napig tartotta eredeti állásait, majd visszavonult Osztrogozsszk városába. Amikor az oroszok bekerítették a várost, hadosztályával és a hozzá csatlakozó alakulatokkal kitört, s 120 kilométeres menetben, állandó ellenséges támadások közepette érte el a gyülekezési területet. Eközben a hadosztály eredeti létszámának közel kétharmadát elveszítette. Hollósy-Kuthyt 1944 augusztusában, a román kiugrás után a tordai állás védelmével bízták meg. Közel egy hónapon át akadályozta meg az orosz és román erők áttörését, ezzel biztosította Kolozsvár védelmét. Az október 15-i nyilas hatalomátvétel után leváltották, mert a németek megbízhatatlannak tartották. A háború végén amerikai hadifogságba esett. Hazatérése után előbb letartóztatták, később kitelepítették. A kitelepítés feloldása után is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. 80 éves koráig dolgozott, s 83 éves korában érte a halál.