Stromfeld Aurél
ezredes
(Budapest, 1878. szeptember 19. – Budapest, 1927. október 10.)

Az első világháború után az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország köztársaság lett, majd 1919. március 21-től tanácsköztársaság. Az új államhatalom kénytelen-kelletlen a fegyveres honvédelem terére lépett. Az antant ugyanis nem ismerte el a tanácsköztársaságot, s a román és cseh hadsereg folytatta előnyomulását. Az önvédelemhez azonban szakértő katonákra volt szükség. Közéjük tartozott az újonnan szervezett Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél ezredes is. Stromfeld a világháborúban harcolt a szerb, az olasz és az orosz fronton, 1918-ban egy hadtest vezérkari főnöke, 1918 novemberétől a Ludovika Katonai Akadémia parancsnoka, 1919 januárjától hadügyi államtitkár volt. Ő dolgozta ki a cseh hadsereg elleni támadás terveit. A jobbára volt honvédtisztek vezette Vörös Hadsereg a miskolci győztes csata után az 1919. május–júniusi északi hadjáratban jelentősen visszaszorította a cseh hadsereget, s egészen Eperjesig tört előre. Az antant ezután jegyzékben követelte a magyar csapatok visszavonását, s megígérte, hogy ennek fejében a románok kiürítik a Tiszántúlt. A tanácskormány eleget tett a követelésnek, s ezzel demoralizálta a magyar haderőt. Stromfeld sem értet egyet a döntéssel, s lemondott beosztásáról. A románok nem teljesítették az antant ígéretét, s a Vörös Hadsereg a tiszántúli hadjáratban súlyos vereséget szenvedett. A kudarc és az antant újabb jegyzéke a tanácsköztársaság bukásához vezetett. Ezt követően Stromfeldet is letartóztatták, megfosztották kitüntetéseitől, s három év börtönre ítélték. 1921-ben szabadult.