Bertalan Árpád
vitéz, főhadnagy
(1898. október 20. Pozsony – 1941. április 12. Veszprém)

Az Isonzó-fronton tüntette ki magát ­Bertalan Árpád, a 3. tábori vadászzászlóalj 3. század rohamcsapatának vezetője. A 12. isonzói csata során 1917. október 24-én azt a megbízást kapta, hogy 15 főből álló csapatával az Ostry Kras fennsíkon jusson el estére Srednje helységig. A feladat nem volt ­könnyű, hiszen Bertalan nem tudta pontosan, hol állnak az ellenség erői, s a hegyvidéki terep megnehezítette az előrejutást. Bertalan osztaga reggel negyed 9-kor indult el. Előnyomulása közben előbb egy géppuskafészket foglalt el, majd fél 11 tájban megtámadta az olasz állások első vonalát. Az 500 olasz katona által védett állást 300 lépésnyi hosszúságban felgöngyölítette, majd megmaradt 8 emberével továbbindult. Útközben lefegyverzett egy gyalogos osztagot, majd egy másik rohamcsapat segítségével fél 4 tájban áttörte az olaszok második állását is, és újabb 52 foglyot ejtett. A leereszkedő sötétség ellenére folytatta útját, megtámadta az olaszok egyik ütegállását, ahol újabb foglyokat ejtett. Közben érzékelte, hogy csapata túlzottan háta mögött hagyta az olaszok második vonalát. Elengedte tehát foglyait, majd osztagával visszafordult, s hátbatámadta a Srednje községet védő olaszokat. Éppen abban a pillanatban, amikor a vadászzászlóalj századai elölről megkezdték a rohamot. A siker bámulatos volt, Srednjében több, mint 1000 olasz tette le a fegyvert. Bertalan kiemelkedő katonai teljesítményéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A világháború után a m. kir. honvédségben szolgált. Az első ejtőernyős zászlóalj parancsnokaként alakulatának egyik gépével lezuhant és hősi halált halt.