Heim Géza
báró, vitéz, százados
(Nagyszentmiklós, 1888. április 20. – Budapest, 1942. március 3.)

Heim Géza 1906–1909. között végezte el a Ludovika Akadémiát, majd hadnagyként a 86., szabadkai cs. és kir. gyalogezredbe került. 1914-ben lett főhadnagy, s áthelyezték a 46. gyalogezredhez. Előbb a szerb, majd az olasz fronton harcolt. 1916. május 8-án az alakulatához kirendelt aknászok felrobbantották a szemben lévő olasz lövészárkot, de a robbanást a magyar oldalon nem érzékelték; azt hitték, hogy a rossz gyújtás miatt a robbantás nem sikerült. Heim azonban éjszaka egy altiszt kíséretében előrehatolt, s egy óriási, robbantásra utaló tölcsért talált. A tölcsérhez kapcsolódó árkokat az olaszok már ki is ürítették. Heim alakulatával megszállta az előzőnél sokkal jobban védhető állást, s elöljáróinak határozott parancsára sem volt hajlandó kiüríteni azt. Az olaszok is érzékelték ottlétét, s ágyútüzet zúdítottak Heim csapatára, ő maga is megsebesült. Végre parancsnokai is belátták, hogy Heimnek igaza volt, s maga József főherceg, lovassági tábornok szólította fel őt arra, hogy hőstettéért kérvényezze a Katonai Mária Terézia Rend adományozását. Heimet soron kívül századossá léptették elő, s megkapta a rend lovagkeresztjét, a San Martino del Carso predikátumot és a magyar bárói címet. A világháborút követően 1925-ben őrnaggyá léptették elő, 1928–1934 között a ­Ludovika Akadémia tereptan tanára volt. Ezredesi kinevezését 1936-ban kapta, s a következő évben a kaposvári 6., Nagy Lajos királyról elnevezett honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1940–1941-ben a budapesti 2. gyalogdandár parancsnoka volt, 1940 novemberétől tábornoki rangban. Sírja Bakonyszentlászlón található.