Horthy Miklós
vitéz, altengernagy
(Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, 1957. február 9.)

Az ősi magyar nemesi családból származó Horthy Miklós a fiumei tengerészeti akadémián végzett 1886-ban. 1909 és 1914 között I. Ferenc József szárnysegédje volt. Röviddel a világháború kitörése után sorhajókapitányként a Novara cirkáló parancsnokává nevezték ki. Szerbia legyőzése után a Monarchia hadvezetése Montenegró leverésére készült, s parancsot adott a flottának, mindenáron gátolja meg, hogy a montenegróiak hadianyaghoz jussanak. Az antantszállítmányok kirakására szolgáló San Giovanni di Medua kikötőjét azonban nehéz volt megközelíteni a jól kiépített parti védelem miatt. Horthy 1915. december 2-án a Novarával, négy torpedórombolóval és négy torpedóhajóval megindult San Giovanni di Medua felé. December 5-én a kikötőt védő aknazárat megkerülve a Novara behatolt az öbölbe, s 23 rakománnyal teli hajót süllyesztett el. A parti tüzérség a helyét állandóan változtató cirkálót csupán egyetlenegyszer találta el. E haditettnél is szebb volt az 1917. május 15-i otrantói csata. Az Adriáról a Ión-tengerre vezető, 80 kilométer széles szorost az antant haditengerészete szinte teljesen lezárta. Horthy megpróbálta feltörni a zárat. Akciója során három cirkálója 23 halászhajót, 2 szállítógőzöst és 2 rombolót süllyesztett el, s sikeres tengeri ütközetet vívott az olasz hadihajókkal. Közben maga is megsebesült. A támadással ismét szabaddá tette az Otrantói-szorost a Monarchia és Németország tengeralattjárói számára. E két haditettért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A világháborút altengernagyi rangban, a Monarchia flottájának főparancsnokaként fejezte be. 1919-ben a Nemzeti Hadsereg fővezére, 1920–1944 között Magyarország kormányzója volt. A világháború után visszavonult.