Sédeni Ambrózy György
főhadnagy
(Sátoraljaújhely, 1885. március 7. – Budapest, 1970. január 18.)

 

Az I. világháború során a gépi eszközök tömeges alkalmazása mellett továbbra is fontos szerep jutott a hagyományos fegyvernemek hagyományos harcászatának. A legmagyarabb csapatnem, a huszárság képviselői is ­tucatnyi hőstettel hívták fel magukra a figyelmet. Közéjük tartozott Ambrózy György, aki a 4. huszárezredben egyéves önkéntesként kezdte katonai pályáját, majd továbbszolgálóként hivatásos állományba került. Az I. világháború kezdetén főhadnagyi rangban élelmezési tiszt volt az 1. (temesvári) lovashadosztálynál. Ennek keretén belül került az oroszországi frontra. 1914. augusztus 14-én Skalában értesült arról, hogy Kövess gyalogsági tábornok az oroszok előretörése miatt visszarendelte a túlzottan előrenyomuló 1. lovashadosztályt. Skalában nem volt sem gépjármű, sem repülő, a parancsot tehát huszárokkal továbbították. Ambrózy azonban úgy vélte, hogy az előző napok meneteiben kifáradt huszárlovak nem fogják bírni a hosszú és veszélyes utat, ezért saját elhatározásából telivér lován, két huszár kíséretében elindult a lovashadosztály után. A két huszár lovai rövidesen kidőltek, s Ambrózy egyedül folytatta útját. Útközben a lakosok és a portyázó kozákok többször is rálőttek. Éjszakára egy mocsaras vidéken rejtőzött el, majd másnap újabb támadások közepette (lova haslövést kapott) érkezett meg az 1. lovashadosztály főhadiszállására. A korábban kiküldött futárok egyike sem érte el a hadosztályt. Ambrózynak köszönhetően a hadosztályparancsnok még időben elrendelte a visszavonulást, így a seregtest nem esett az előnyomuló 8. orosz hadsereg támadásának áldozatául. A vitéz huszárfőhadnagy hőstettéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.