Leiningen-Westerburg Károly
gróf, vezérőrnagy
(Ilbenstadt, 1819. április 11. – Arad, 1849. október 6.)
A 10. zászlóalj századosaként, december végétől a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóalja őrnagyaként, majd zászlóaljparancsnokként az egyik legmerészebb és legjobb csapattisztnek bizonyult, különösen 1848. december 15-én Jarkovácnál, amikor a Stevan Knićanin vezette szerbek rajtaütöttek az ott éjszakázó honvédeken, s harcukat a falu szerb lakossága is segítette. A magyar tiszteknek, köztük Leiningennek azonban sikerült néhány ütőképes csapatot összevonva kitörniük a faluból. Az újra rendezett honvédek aztán két oszlopban törtek be a faluba, s kiverték Knićanin csapatait. A Délvidék kiürítése után a bánsági csapatok a Közép-Tiszához vonultak. Leiningen részt vett a cibakházi hídfő védelmében, s az 1849. február 24-i cibakházi ütközetben fogságba esett. Amikor katonái észrevették szeretett őrnagyuk eltűntét, összegyülekeztek, s kiszabadították Leiningent. Az alezredessé előléptetett, magyarul alig tudó tiszt kitüntette magát március 5-én Szolnoknál, április 4-én Tápióbicskénél és 6-án Isaszegnél. Szolnoki teljesítményéért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III., a tavaszi hadjárat után II. osztályát. Isaszeg után ezredessé léptették elő, a hónap végétől a III. hadtest gyaloghadosztályának parancsnoka volt. Buda bevételekor személyesen vezette a hadtest rohamát. Június 21-én Görgei őt nevezte ki a hadtest parancsnokává, s rövidesen megkapta a tábornokságot is. Július 2-án Ácsnál, 11-én Komáromnál, 15–17-én Vácnál bizonyította be, hogy megérdemelte kinevezését. A vereség után őt is elfogták, s a cs. kir. hadbíróság halálra ítélte. Az aradi vértanúk egyikeként, október 6-án végezték ki Aradon.