Görgei Artúr
tábornok
(Toporc, 1818. január 30. – Budapest, 1916. május 21.)

Görgei 1832–1846 között a cs. kir. hadseregben szolgált, volt nemesi testőr, majd huszár főhadnagyként lépett ki. 1848 júniusában jelentkezett a honvédségbe, 1848 októberében komoly szerepet játszott abban, hogy Roth tábornok horvát ­hadoszlopa Ozoránál megadta magát. Október 7-től ezredes, 11-től már tábornok volt. November 1-jén Kossuth őt nevezte ki a feldunai hadsereg parancsnokává. Másfél hónapos szervező munka után érte csapatait a cs. kir. fősereg támadása. Görgei visszavonult a fővárosig, de megőrizte serege épségét. Ezt követően 1849. januári felvidéki hadjáratával hetekre lekötötte a cs. kir. fősereget, s megakadályozta, hogy a Tiszántúl ellen támadást indítson. 1849. március 31-től a magyar fősereg fővezéreként a tavaszi hadjárat hat csatájában és ütközetében megverte a cs. kir. fősereget. Tápióbicskénél és Isaszegnél ő állította meg a megingott magyar csapatokat. Május 21-én visszavette Buda várát. Közben a Szemere-kormány hadügyminiszterévé nevezték ki. A nyári hadjáratban előbb a Vág-mentén kísérelte meg áttörni a cs. kir. hadsereg állásait, majd Komáromnál összpontosította csapatait. Július 2-án feleakkora erővel visszaverte a cs. kir. főerők támadását, s egy lovasrohamban életveszélyes fejsebet kapott. Ennek ellenére a kormány utasítására személyesen vezette délre hadseregét. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét, a szövetséges osztrák–orosz erők egyharmadát kötötte le. A magyar fősereg temesvári veresége után augusztus 13-án Szőlősnél megadta magát az oroszoknak. A császári hatóságok internálták, s csak 1867-ben térhetett haza Magyarországra.