Széchenyi István
gróf, százados
(Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.)

1813 őszén a porosz, orosz és osztrák szövetségesek három hadserege Lipcse felé közeledett, hogy gyűrűbe fogja s megsemmisítse a francia fősereget. Október 16-án azonban még bizonytalan volt, hogy a Schwarzenberg vezette hadseregen kívül Blücher porosz és Bernadotte svéd erői is megérkeznek-e időben. Schwarzenberg herceg ezért több futárt is küldött Blücher tábornagyhoz, hogy „meghívja” az október 18-ra tervezett csatába. Egyikük Széchenyi István gróf, másodosztályú lovassági százados volt. Széchenyi először az 1809. évi hadjáratban vett részt, s ott volt a június 14-i győri csatában. 1813 májusában került Schwarzenberg tábornagy főhadiszállására. Ott volt Drezdánál, majd a wachaui ütközetben. Október 16-án a fővezér nemcsak a Blüchernek szóló „meghívó” kézbesítésével bízta meg, hanem azzal is, hogy ­bírja rá Bernadotte svéd trónörököst a mielőbbi megjelenésre. Széchenyi nagy ívben megkerülve a francia állásokat, október 17-én reggel 6 óra tájban jelentkezett Blüchernél, közölte Schwarzenberg üzenetét, majd egy lovat kért, s folytatta útját Bernadotte-hoz. Határozott fellépésével elérte, hogy Bernadotte is megjelenjen a ­másnapi csatában. A lipcsei csatát végül is ez döntötte el a szövetségesek javára. Széchenyi futárútjáért megkapta elsőosztályú századosi kinevezését s az orosz Szent Vladimir Rend IV. osztályát. Széchenyi ott volt az 1814. évi franciaországi és az 1815. évi itáliai hadjárat harcaiban. 1814. november végétől már az 5. (Radetzky) huszárezredben szolgált századparancsnokként. 1815. május 14-én Castel di Sangrónál századával szétvert egy gyalogsági négyszöget, s 156 foglyot ejtett. Ennek ellenére sem sikerült azonban továbbjutnia a ranglétrán. 1826-ban tehát ­elhagyta a cs. kir. hadsereget, hogy minden energiáját Magyarország felemelésének szentelhesse.