Mecséry Dániel
tábornok
(Kőszeg, 1759. szeptember 29. – Bécs, 1823. december 30.)

 

Mecséry Dániel 19 éves korában állt be katonának egy gyalogezredbe, majd három év múlva a 3. huszárezredhez került. 1792-ben, a francia háborúk kezdetén már főhadnagy volt, s még ebben az évben Saint Léger mellett esett át a tűzkeresztségen. 1794. április 24-én a 2. huszárezred négy százada élén Villers en Couchies és Avesnes le Sec mellett szétvert egy 5000 főnyi francia egységet, 3 löveget zsákmányolt és 700 foglyot ejtett. Hőstettéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. 1797-ben már ezredes és a 10. huszárezred parancsnoka volt. 1800-ban a Rajna mentén vívott harcokban megsebesült. Felépülését követően, december végén Lambachnál fogságba esett, s csak egy év ­múlva szabadult. 1800-ban ­kapta meg a tábornoki rangot. Az 1805. október 9-i günzburgi ütközetben nyújtott teljesítményéért megkapta a Mária Terézia Rend középkeresztjét. Október 20-án Nürnberg közelében, Eschenaunál a franciák rajtaütöttek a Ferdinánd főherceg, trónörökös vezette hadoszlopon, s már-már úgy látszott, minden elveszett, amikor Mecséry az üldöző francia lovasságra vetette magát. A túlerő rövid idő alatt elsöpörte a maroknyi csapatot, s Mecséry 9 fejsebbel és 5 más sebbel zuhant le lováról. A fejsebek egyike 14, a másik 22 centiméter ­hosszú volt, s csaknem az agyvelőt érintették. Az ­önfeláldozó küzdelemnek köszönhetően azonban erősítés érkezett, s ez megállította a franciákat. Mecséry felgyógyulására kevés volt a remény, ám szervezete győzedelmeskedett. Még egyszer jutott harctéri szerephez, 1809-ben, Napóleon Ausztria elleni újabb hadjáratában. Morvaország főhadparancsnokaként halt meg. Koponyájának évtizedekig ­csodájára járta a laikusok és orvosok.