Lehel
vezér
(? – Regensburg, 955. augusztus. 15.)

A honfoglalásról szóló legrészletesebb krónika írója, a XIII. század első felében alkotó P. mester a honfoglaló vezérek közé sorolta Lehelt. Neki tulajdonította a Galgóc vidéki morva terület meghódítását, s tőle eredeztette a Szovárd nemzetséget. A megbízhatóbb források szerint Lehel nem lehetett a honszerzők között, hiszen a X. század közepi kalandozó hadjáratok egyik vezetője volt. Bulcsú mellett ő vezette 955-ben a tragikus végű augsburgi hadjáratot. „Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le” – írja róluk a krónikás. A monda szerint, amikor a csatavesztés után Lehelt Konrád császár elé vezették, kérte, hogy kivégeztetése előtt még utoljára megfújhassa kürtjét. „Odavitték neki a kürtöt, és amikor nekikészült a kürtfúvásnak, közelebb lépett a császárhoz, és állítólag olyan erősen homlokon vágta a kürttel a császárt, hogy a császár meghalt ettől az egyetlen ütéstől” – írja a Képes Krónika. Majd így szólt: „Előttem fogsz menni, és szolgám leszel a másvilágon.” Ezután mind őt, mind Bulcsút ­Regensburgban kivégezték. A történetben igaz és legendás elemek keverednek. Augsburgnál ugyanis magyar nyíltól találva elesett Vörös Konrád lotharingiai herceg, aki egy évvel korábban még a magyarok szövetségese volt. A legenda írója tehát őt tette meg császárnak a ténylegesen uralkodó I. Ottó helyett. A német birodalom a súlyos magyar vereség ellenére sem mert támadást indítani a magyar törzsszövetség ellen. A kiváló és bátor katona, Lehel emlékét pedig mindmáig élteti a róla szóló történet s a csonka kürt. Lehel kürtjét, ezt a pompás elefántcsont faragványt később a jászkun főkapitányok hatalmi jelvényként használták, és ma is kegyelettel őrzik Jászberényben.