Béri Balogh Ádám
ezereskapitány
(Deklesény vagy Muraszombat, 1664–1668 között – Pest, 1711. február 6.)

Béri Balogh Ádám pályafutása sok hasonlóságot mutat legjobb tábornokáéval, Bottyán Jánoséval. Fiatal korában a törökellenes felszabadító háborúkban kezdte katonai szolgálatát egy kis dunántúli végvárban, Csobáncon. Gyalogos vajdaként vett részt a török kiűzésében. 1704 őszén csatlakozott a kuruc mozgalomhoz, s Rákóczi ezereskapitánnyá nevezte ki. A dunántúli harcokban a legsikeresebb kuruc parancsnokok egyike volt. Váratlan rajtaütéseivel, portyázó hadviselésével akadályozta meg, hogy a császáriak visszafoglalhassák az 1705-ben felszabadított országrészt. 1706. november 6–7-én Győrvár és Egervár között ő verte szét Hannibal Heister császári tábornok seregét. A győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. Az ütközet eredményeként az ellenséges fővezér is a kurucok foglya lett. 1707-ben a császáriak újabb támadása idején a Kenese melletti Hosszúmezőn rajtaütött Rabutin tábornok seregén, s ezzel útvonala megváltoztatására kényszerítette. A trencséni vereség után kis seregét négy oldalról fenyegette veszély. A délről közeledő, rácokból és császári lovasokból álló oszlop elé sietve, 1708. szeptember 2-án Kölesdnél megtámadta azt, több mint felét levágta vagy elfogta. E győzelem jutalmául Rákóczi 1709-ben brigadérossá nevezte ki. Ebben az évben két alkalommal is Bécs aljáig portyázott. 1710 nyarán ismét a Dunántúlra vonult, s egészen Sopronig hatolt lovasaival. Visszafelé tartva, Szekszárd környékén egy rácokból álló csapatba ütközött. A másfélórás küzdelemben már-már győzelmet aratott, amikor a környékbeli lakosság is megtámadta maroknyi hadát. Menekülés közben elfogták, s a császári hadbíróság halálra ítélte. Pesten, a belvárosi plébánia előtti téren fejezték le.