Fiáth János
fővajda
(1653 – Pozsony, 1727)

Buda 1686. évi ostroma az ország felszabadításáért folytatott küzdelem egyik legfontosabb eseménye volt. A szövetséges csapatok már 1684-ben Buda bevételével kísérleteztek, de a közel négyhónapos ostrom nem hozta meg az eredményt. 1686-ban Lotharingiai Károly herceg és Miksa bajor választófejedelem vezetése alatt mintegy 65.000 főnyi sereg, soraiban 15.000 magyar vitéz gyűlt ­össze. A vár lövetése június 18-án kezdődött, s ­június 24-én a keresztény csapatok bevették a ­Vízivárost. Július 13-án indult meg az első roham a vár északi frontján, 16-án pedig a déli rondellát támadták az ostromlók. A védők a több évtizedes tapasztalattal ­rendelkező Abdurrahman pasa vezetésével szívósan és eredményesen védekeztek. Kitörésekkel zavarták az ostrommunkálatokat, s elszántságukat az sem csökkentette, hogy július 22-én egy becsapódó ágyúgolyó a levegőbe repítette a vár lőporraktárát. .Július 25-én egy török kitörés visszaverésében 600 embere élén ­tüntette ki magát a győri hajdúk 33 éves ­fővajdája, Fiáth János. „...a törökök közül temérdek levágatott, a többiek a várba visszaűzettek, övéinek kevés vesztesége mellett” – írta róla Esterházy Pál nádor. Hosszú hónapokig tartó kitartó ostrom után szeptember 2-án indult meg a keresztény sereg döntő rohama. A falra elsőként felhatolók között volt Fiáth is. Egyes források szerint ő, mások szerint Ramocsaházy András vagy Petneházy Dávid tűzte az első zászlót a vár falaira. Fiáth János Győr város jegyzőjeként kezdte pályafutását, s a hadi babérokat 1688-ban Komárom megye, 1698-ban Győr vármegye alispáni székével cserélte fel. Később az erdélyi kancellárián volt titkár és tanácsos, majd a magyar királyi Helytartótanács tanácsosaként halt meg.