Batthyány Ádám
gróf, országbíró
(Bécs, 1662. szeptember 13. – Bécs, 1703. augusztus 26.)

 

1683-ban Kara Musztafa nagyvezír hatalmas oszmán serege ostrom alá vette a császári fővárost, Bécset. Ez a támadás végre a keresztény hatalmak összefogásához és Magyarország felszabadításához vezetett: az oszmán fősereg szeptember 12-én döntő vereséget szenvedett Bécs alatt az egyesült lengyel–Habsburg–­német haderőtől. Batthyány Ádám, a Dunántúl védelmében és az ország irányításában oly komoly szerepet játszó Batthyány-család sarja 1683-ban részt vett Bécs felmentésében. 1685-től dunáninneni főkapitány, később országbíró volt. Huszárai élén rohamozott az 1685. augusztus 15-i nyergesújfalui ütközetben, amely győzelem lehetetlenné tette, hogy a törökök megkíséreljék Érsekújvár felmentését. 1686-ban részt vett a Buda visszavételére indított hadjáratban. Bercsényi Miklós társaságában 15 huszárszázad élén érkezett a táborba. Az általa vezetett huszárság komoly szerepet játszott abban, hogy a beérkező török sereg ne merje megkísérelni a vár felmentését. Az ostrom alatt az ő naszádosai fogták el a várőrség értékeit biztos ­helyre szállítani próbáló húsz hajót. 1688. ­május 19-én az ő csapatai előtt kapitulált a 145 éve török kézen lévő Székesfehérvár, az ősi koronázóváros török őrsége. 1688 júliusától tábornoki rangban előbb helyettesként, majd az ostromsereg parancsnokaként ő irányította a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb vára, Kanizsa ostromzár alatt tartását. Rendszeres támadásainak köszönhetően a török védősereg ellenállókészsége egyre csökkent. 1690. április 23-án előtte kapitulált a kanizsai török őrség. 1693-tól Horvátország, Szlavónia és Dalmácia báni tisztét töltötte be. 1701-től Vas vármegye főispánja volt, 1702-ben egy önálló hajdúezred felállítására kapott engedélyt.