Kál
horka

 

A honfoglaló magyarság három tisztségviselő, a kende, a gyula és a horka vezetése alatt állt. A kende volt a törzsszövetség politikai vezetője, a gyula a fővezér, a horka pedig bírói hatalmat gyakorolt. Bíborbanszületett Konstantin szerint ez utóbbi tisztet Kál töltötte be a 900-as évek első évtizedeiben. A három tisztség azonban nem vált el egymástól élesen, s ezért nehéz ma már megállapítani, hogy a különböző krónikákban említett személyek ténylegesen melyiket is töltötték be. Mindenesetre egyikük sem lehetett katonai erények híján, hiszen mint a törzsszövetség egyik vezetőjének, társai távolléte esetén őket is helyettesítenie kellett. Kál horka is tevékeny részese volt az új haza megszerzéséért és megvédéséért folytatott harcoknak, annál is inkább, mert törzse a Nyugat-Dunántúlon telepedett le, s így állandóan számolnia kellett a keleti frank királyság területéről jövő támadásokkal. Kál volt az apja a X. évszázad egyik legkiválóbb magyar hadvezérének, Bulcsúnak. A kortárs perzsa Dzsajháni szerint „a magyarok csinosak és jó kinézésűek. Ruhájuk brokátból készült, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve, és gyönggyel berakottak.” Győzelmeik titka lovas íjász harcmodorukban rejlett. Jól idomított, edzett és villámgyors kis lovaik és rengeteg vezetéklovuk révén nagy távolságokat tudtak megtenni, folyókat átúsztatni. Az összecsapásokban nem bonyolódtak közelharcba, hanem reflexíjaikkal valóságos nyílzáport zúdítottak ellenfelükre, s így bontották meg az ellenséges harcrendet. Ha ez nem volt elég, megfutamodást színlelve csalták lépre az őket üldöző, megbomlott rendű katonaságot, s bekerítve, megsemmisítették azt. E harcmodor magyarázza, hogy a magyar lovasok a X. század folyamán ugyanolyan félelmetes ellenfelei voltak a kialakult nyugati államoknak, mint az északról hajóval kiinduló vikingek vagy a délről támadó arabok.