Kemény János
erdélyi fejedelem
(Bükkösd, 1607. december 14. – Nagyszőllős, 1662. január 23.)

Kemény János pályája a Bethlen Gábort követő I. Rákóczi György uralkodása idején ívelt magasra. Ott volt Bethlen 1626. évi hadjáratában. 1630-tól már Fejér vármegye főispánja és fogarasi kapitány volt. 1644-ben Rákóczi a mezei hadak generálisává nevezte ki. 1644–1645-ben ő vezette Rákóczi hadainak felvidéki hadjáratát, amelynek eredményeként a linzi béke ismét biztosította Erdély önállóságát. A fejedelmet fia, II. Rákóczi György követte a trónon. Kemény az ő megbízásából segítette meg 1655-ben Serban havasalföldi vajdát. Amikor 1657-ben Rákóczi a lengyel trón megszerzésére hadjáratot indított, a sereg fővezére ismét Kemény volt. A hadjárat azonban katasztrófával végződött: a hazatérő sereg a tatárok fogságába esett. A törökök hadjáratot indítottak II. Rákóczi György ellen. Rákóczi 1660-as halála után Kemény állt fejedelme híveinek élére. 1661. január 1-jén a rendek Erdély fejedelmévé választották, s Kemény az újabb török támadás küszöbén segítségért folyamodott I. Lipót királyhoz. Raimundo Monteccuccoli vezetésével viszonylag nagy haderő érkezett Erdélybe, s egyesült Kemény seregével. Időközben azonban a szultán parancsára az erdélyi országgyűlés Apafi Mihályt választotta Erdély fejedelmévé. Amikor Monteccuccoli értesült arról, hogy a szultán nem kívánja beolvasztani birodalmába Erdélyt, hanem meghagyja vazallus fejedelemségnek, kivonult Erdélyből. Kemény azonban folytatni akarta a küzdelmet. Apafi ugyan birtokai biztosítását ígérte neki, ha lemond a fejedelemségről, de Kemény elfogatta Apafi követeit. 1662. január 22-én Nagyszőllősnél ütközött meg Kucsuk Mehemed jenei bég seregével. A csatában Kemény személyesen vezette hadait, s a kézitusában hősi halált halt.