Nádasdy Ferenc
dunántúli főkapitány
(Sárvár, 1555. október 6. – Sárvár, 1604. január 4.)

Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya gyermeke I. Miksa udvarában apródoskodott, s itt sajátította el a politika művészetét. A hadakozás tudományának ismerete a Dunántúlon kiterjedt birtokokkal rendelkező családban nemcsak kötelező volt, hanem e birtokok – s velük az országrész – megtartásának legfőbb biztosítéka is. Nádasdy Tamás húszesztendős korában hagyta el az udvart, s ezt követően nem volt év, vagy talán hónap sem, amikor saját kezdeményezéséből vagy egy török támadás hírére ne hadakozott volna. Első nagyobb szabású portyája a Vértesalján még vereséggel végződött, ám 1578 őszén Kacorlaknál már fényes győzelmet aratott a török felett. Hivatalosan ekkor béke uralkodott, ám ez sem a török, sem a magyar felet nem akadályozta abban, hogy portyákkal és lesvetésekkel ne próbáljon meg egy-egy újabb területet el- vagy visszahódítani. Nádasdy a tizenötéves háborút megelőző tizenötéves békében sajátította el a fegyverforgatás és hadvezetés tudományát, 1587 augusztusában Zrínyi György és Batthyány Boldizsár mellett ott volt a kanizsai győztes csatában. Ebben az évben az uralkodó főlovászmesterré nevezte ki. A tizenötéves háború harcaiban kezdettől részt vett. Ott volt az 1593. november 3-i győztes székesfehérvár–pákozdi csatában. 1594-ben Zrínyi Györggyel a dél-dunántúli török területet pusztították végig. 1598-tól dunántúli főkapitány volt. 1601-ben a háború egyik legjelentősebb sikerében, Székesfehérvár visszavételében játszott komoly szerepet. Az általa vezetett csapatok verték meg a város felmentésére siető török sereget a Sárréten vívott ütközetben. A háború azonban Nádasdy és társai erőfeszítései ellenére sem hozta meg a nagy célt: az ország újraegyesítését és a török kiűzését.