Báthori István
erdélyi fejedelem, lengyel király
(Somlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 22.)

Báthori István I. Ferdinánd király udvarában apródoskodott, ám később János Zsigmond erdélyi fejedelemhez csatlakozott. 1564-ben a fejedelemség egyik legfontosabb várának, Váradnak a kapitányaként óvta Erdély nyugalmát. 1571. május 25-én az erdélyi rendek őt választották fejedelmükké. Báthorinak nehéz dolga volt, hiszen Miksa király és császár is szerette volna uralma alá keríteni Erdélyt. Ám Báthori tisztában volt azzal, hogy Miksa fegyveres ereje legfeljebb Erdély birtokbavételére elégséges, a törökkel szemben való megtartásához nem. Báthori szempontjából az 1575. év bizonyult döntőnek: július 8-án Kerelőszentpálnál verte meg Békés Gáspárnak Erdélyt Habsburg-uralom alá hajtani próbáló csapatait. E sikert rövidesen követte az újabb: 1575. december 14-én a lengyel rendek Báthorit királyukká választották, s a következő év május 1-jén Krakkóban megkoronázták. Lengyelország ekkor egyike volt Európa nagyhatalmainak, ám mint a nagyhatalmak általában, több irányban volt kénytelen képviselni és védeni érdekeit. Báthori legfontosabb dolga IV. Iván moszkvai cár megregulázása volt. Seregével, amelynek lovasságát régi ellenfele, Békés Gáspár vezette, diadalmasan tört előre, s 1581-ben – több más erődítmény mellett – bevette Pszkovot. Az alattvalói között csak Rettenetes Ivánnak nevezett cár megrémült Báthori ­sikereitől, és békét kért. Báthorinak nemcsak Lengyelország orosz határain sikerült győztes békét teremtenie: 1584-ben megegyezett I. Rudolf királlyal a Magyar Királyság és Erdély közötti területi viszályok rendezéséről. Halálakor erős Lengyelországot és erős Erdélyt hagyott hátra.