Árpád
fejedelem
(? – 907)

A nyelvében a finnugor, etnikumában a török népekhez köthető magyarság kialakulása több évszázados folyamat eredménye volt. Őseink e több száz év alatt több ezer kilométert vándoroltak Nyugat-Ázsia területeiről Délkelet-Európán át a Kárpátok által ölelt síkságig. Egyes feltételezések szerint egy csoportjuk már 670–700 táján eljutott a Kárpát-medencébe, s az általuk létrehozott kései avar állam voltaképpen a térség első magyar állama volt. A Kaszpi-tenger térségét uralma alatt tartó kazár birodalomtól 830 körül függetlenedő magyarság vándorútja során 860 táján jelent meg először a Kárpát-medencében, de szállásterületük ekkor még a Fekete-tenger északi partján, a Dnyeper és a Dnyeszter által határolt Etelközben volt. A két fejedelem által vezetett, hét törzsből álló szövetség életmódjában keveredtek a nomád és a letelepült életmódra jellemző vonások. A hét törzs, a Nyék, a Megyer (ez volt a fejedelmi törzs), a Kürt-Gyarmat, a Tarján, a Jenő, a Kér és a Keszi nevét máig is őrzi a Kárpát-medence helynévanyaga. Hozzájuk csatlakoztak a kazár birodalomból kiszakadt lázadó (kabar) törzsek is. Fegyveres erejük félelmetes erőt képviselt. A törzsszövetség főerői 895 tavaszán érkeztek a Kárpát-medencébe, s 900-ig elfoglalták a Dunától keletre eső részeket. 899-től már a Kárpát-medencén kívüli területekre is indítottak hadjáratokat. 902-re uralmuk alá hajtották a Kárpát-medence egészét. A honfoglalás során tervszerű hadjáratokban győzték le a terület akkori birtokosait. A hagyomány szerint a harcok során a hadakat Árpád fejedelem vezette, aki 904-től immáron a nép egyetlen fejedelmeként védte az új hazát az idegen betörések ellen. 907. július 4–5-én az általa vezérelt csapatok verték szét a mai Pozsony térségében a Pannónia visszafoglalására induló keleti frank hadakat. Ezt követően a Kárpát-medencét több mint 120 éven keresztül nem érte idegen támadás.