Hunyadi Mátyás
király
(Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.)

 

Hunyadi János halála után az ifjú király, V. ­László nem sok hálát mutatott az országát megóvó hős fiai iránt. Hunyadi Lászlót elfogatta és kivégeztette, a kisebbik fiút, Mátyást pedig fogságba vetette. Amikor az országos elégedetlenség elől Prágába menekült, Mátyást is magával vitte. V. László 1458. évi halála után a fogoly börtönajtaja csakhamar megnyílt, mert az ország rendjei az ifjú Mátyást választották királyukká. Személyében a középkor egyik legtehetségesebb magyar királya és egyik legjobb hadvezére foglalta el a magyar trónt. Célja az volt, hogy Zsigmond királyhoz hasonlóan olyan európai nagyhatalom központjává tegye Magyarországot, amely képes visszaverni az egyre erőteljesebb török támadásokat. Mátyásnak nehéz dolga volt, hiszen apja egykori ellenfelei mindent megtettek annak érdekében, hogy az ifjú király ne mondhassa magát az ország teljhatalmú urának. Szövetkeztek a német császárral és a lengyel királlyal, a cseh királlyal és a Felvidéket dúló huszitákkal. Mátyás azonban fáradhatatlan energiával lett úrrá minden nehézségen. Saját zsoldoshadsereget szervezett, amellyel megvédte az országot minden betörés ellen. A cseh trón megszerzése érdekében hadat indított Csehországba, s a királyság jelentős részét birodalmához csatolta. Elfoglalta a töröktől Jajcát és Szabácsot; ez utóbbi ostromát személyesen irányította. Legszebb győzelmét 1474-ben aratta, amikor Boroszló városába bezárkózva, nemcsak visszaverte a lengyel és a cseh király együttes támadását, hanem arra kényszerítette őket, hogy ők kérjenek békét tőle. Az 1480-as években III. Frigyes császár ellen indította hadait, s 1485-ben Bécset, majd 1487-ben Bécsújhely erődjét is elfoglalta. Mátyás e diadalokkal célja közvetlen közelébe jutott. Közép-Európa leghatalmasabb országának ura volt, amikor 1490-ben meghalt.