Baján
avar kagán

 

Attila halálát követően a Kárpát-medencében vagy annak egy részében a germán gepidák, a keleti gótok, majd a longobárdok hoztak létre hosszabb-rövidebb életű államokat. Az 560-as évek táján aztán egy újabb török (vagy mongol) eredetű, a hunokéhoz hasonlóan harcias nép érte el a Kárpát-medence keleti szélét. Az avarok kopjás, páncélos nehéz- és íjjal, szablyával felszerelt könnyűlovassága – amely elsőként használt vaskengyelt – pusztító hadjáratokat indított a bizánci birodalom ellen, s adófizetésre kényszerítette Róma keleti örökösét. Legnagyobb uralkodójuk, Baján kagán nevéhez fűződik a későbbi Magyarország területén az avar birodalom megszervezése, amely először egyesítette egy államban a Kárpát-medence keleti és nyugati felét. Hadvezéri tehetségéhez kitűnő diplomáciai érzék is párosult. 567-ben ben az Al-Dunától kiindulva a longobárdokkal szövetségben megsemmisítette a gepidák államát, majd elfoglalta az Alföldet, 568-ban pedig Pannóniát. 573–579-ben Bizánccal épített ki diplomáciai kapcsolatokat, majd 582-ben elfoglalta Sirmium erődjét. 584-ben bevette Singidunumot (a mai Belgrádot), s ezt követően két éven át a Balkánon hadakozott. A bizánci birodalom végül hatalmas összegű adóval volt kénytelen „megvásárolni” tőle a békét. A vegyes összetételű birodalmat ázsiai, kelet-európai eredetű népek, szlávok, germánok és romanizált népcsoportok alkották. Baján kagán balkáni hódításait a bizánciak csak uralkodása vége felé tudták visszafoglalni. Utódaira földvárakkal védett, szilárd birodalmat hagyott. Az avarok 626-ban még Bizánc ostromával is megpróbálkoztak, de vereséget szenvedtek. Birodalmuk a 800-as évekig a térség jelentős hatalma volt, s hosszú ideig sikeresen állt ellen a Nagy Károly vezette frankoknak is. A birodalom végül a frankok csapásai alatt, illetve a belső viszályok következtében omlott össze.