Hunyadi János
kormányzó
(Buda, 1407 körül – Zimony, 1456. augusztus 11.)

Zsigmond királyt a Habsburg-házból való Albert követte a magyar trónon. Rövid uralkodás után, 1440-ben halt meg, s ezt követően az országban ismét anarchikus viszonyok alakultak ki. A különböző főúri csoportok nem tudtak megegyezni az új uralkodó személyében. A jelöltek közül végül a Jagelló házból való I. Ulászló lengyel király került ki győztesen Albert utószülött fiával, a csecsemő Lászlóval szemben. Ulászló győzelmét jelentősen elősegítette, hogy a korszak talán legkiválóbb magyar katonáját, Hunyadi Jánost is a saját pártján tudhatta. Hunyadi ifjúkorát a Délvidéken, a török elleni harcban töltötte. Később bejárta Itáliát, részt vett a csehországi huszita háborúkban, megismerkedett a legkorszerűbb harceljárásokkal. 1439 után előbb szörényi bánként, majd erdélyi vajdaként és temesi ispánként legfontosabb feladata a mind gyakoribb török betörések visszaverése volt. Első jelentős győzelmét az Erdélyt dúló Mezid bég hadán aratta 1442-ben, majd még ebben az évben a Jalomica folyó mellett szétverte Sehábeddin ruméliai beglerbég seregét. 1443-ban saját területén kereste fel a törököt, s a hosszú hadjáratban több győzelem után egészen a Balkán hágóiig tört előre. Nagy tervét, a török Európából történő kiűzését azonban sem ekkor, sem 1444. és 1448. évi hadjárataiban nem sikerült megvalósítania, sőt e két hadjáratban Várnánál, majd Rigómezőnél súlyos vereséget szenvedett. Bizánc eleste után egy évvel Krusevácnál tönkreverte Feriz bég seregét, majd 1456-ban magával Mohamed szultánnal szemben védte meg az ország kulcsát, Nándorfehérvárt. Legnagyobb győzelmét azonban kevéssel élte túl, a táborban kitört pestisjárvány rövidesen elragadta az élők sorából.