Ozorai Pipó
temesi ispán
(Tizzano, 1369 – Lippa, 1426. december 27.)

 

A XIV–XV. század fordulóján új, minden korábbinál veszélyesebb ellenség fenyegette Magyarország déli határait: az oszmán-török. A Kisázsiából kiindult oszmán-törökök a szerb, a bolgár, illetve a román fejedelemségek szövetségeseiként érkeztek a félszigetre, de aztán kihasználva ezek ellentéteit, a XIV. század végére több balkáni államot hódítottak meg vagy vontak fennhatóságuk alá. A Magyar Királyság kezdetben támadó hadjáratokkal próbálta meg feltartóztatni őket, de a Luxemburgi Zsigmond király vezette magyar lovagi hadsereg 1396. szeptember 28-án Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett tőlük. Ezért is volt szükség arra, hogy a Magyar Királyság déli határain egy összefüggő védelmi vonal, egy végvárakból álló rendszer épüljön ki. E végvárrendszer ­kiépítése Zsigmond uralkodása alatt kezdődött meg, s létrehozásában komoly érdemei voltak az olasz Filippo Scolarinak, vagy ahogyan magyar kortársai nevezték, Ozorai Pipónak. Házasság révén került Magyarországra, s 1387-ben állt Zsigmond király szolgálatába. Gazdasági és katonai megbízások során lépett mind feljebb és feljebb a ranglétrán. 1401-ben Zsigmonddal együtt a bárók fogságába került. 1402–1403-ban Nápolyi László trónkövetelő ellen harcolt, 1411–1412-ben a Velence elleni hadjáratban vitézkedett. Temesi ispánként, majd szörényi bánként a végvárrendszer fontos várait, köztük Temesvárt, Orsovát és Nándorfehérvárt építette ki. Az 1421–1422. évi huszita hadjáratban Németbródnál vereséget szenvedett. Sokkal több sikerrel és szerencsével harcolt a török ellen. 1423-ban Havasalföldön, 1426-ban pedig Galambócnál aratott győzelmet. Róla indokoltan mondhatjuk, hogy kinevelte saját utódját: az ő szolgálatában kezdte katonai pályafutását az ifjú Hunyadi János.