Attila
hun király, Isten ostora
(? – 453)

A Kárpát-medencébe ősidők óta érkeztek lovas népek. Az ókori és a középkori történetírók szerint a szkítának nevezett népek mind rokonai egymásnak, és birodalmaik mindig számos szövetségest egyesítenek. A középkori történetírás és az ebből táplálkozó magyar nemzeti hagyomány ebből a szkíta törzsből eredezteti a hun és a magyar népet, s a két nép első közös hősének Attilát, a hunok királyát tekinti. A Krisztus utáni 405. év táján a Kárpát-medencét elözönlő hunok birodalma egyike volt a késő ókor legjobban megszervezett és legerősebb nomád birodalmainak. Az alig 25-30.000 főnyi, nagy ménesekkel vándorló nép félelmetes katonai taktikájával egymás után űzte el vagy igázta le az útjába eső népeket. A hun birodalom a Volgától a Rajnáig Kelet- és Közép-Európa jelentős részeit uralma alá hajtotta. 420 körül a hun birodalom központja a Kárpát-medencébe került. A 434-ben trónra lépő Attila és Bleda előbb a Kelet-Római Birodalom ellen indítottak hadjáratot, s elfoglalták az al-dunai területeket. A 445-ben egyeduralkodóvá váló, „Isten ostorának” nevezett Attila 447-ben a Balkánon indította meg csapatait a Kelet-­Római Birodalom ellen, majd néhány év múlva a Nyugat-Római Birodalom ellen vonult hatalmas hadseregével. 451-ben elfoglalta Galliát, s a catalaunumi mezőn a kor kiváló római hadvezérével, Aetiusszal mérte össze erejét, de a csata egyik fél számára sem hozta meg a döntő győzelmet. A következő évben Attila Itáliába vezette katonáit, s Rómáig tört előre. Egy kelet-római támadás hatására azonban kénytelen volt visszatérni a Kárpát-medencébe, a birodalom központjába. 453-ban váratlanul, valószínűleg agyvérzésben meghalt. A birodalom nem sokkal élte túl a nagy uralkodó halálát, s a hunok népe lassan felmorzsolódott a népvándorlás viharaiban. A legenda szerint azonban e nép egyik ágából származnak az Erdélyben élő székelyek.